“A hagyomány nem rab, hogy őrizzük, nem beteg, hogy ápoljuk, a hagyományt megélni kell.” (Sebő Ferenc)
HAGYOMÁNYFOLYTATÁS
Vegyünk példát őseinkről!
Ők hétköznap keményen dolgoztak majd szombaton este mentek a bálba, ahol hajnalig ropták a táncot, azaz “kitombolták” magukat (a néptáncot így is nevezték). Jól kiizzadva megszabadultak a betegségektől, kilazultak elfáradt izmaik és lelkileg megújultak. Vasárnap reggel senki sem volt fáradt, mentek a templomba.
NÉPTÁNCTANULÁS
Itt döngöljük a csűrt:
Helsinkiben, Maunula-ban egy épület hangulatos termében gyakorlunk minden péntek délután 6 és 9 óra között. A táncokat Gálfi Botond tanítja.
Segítségként: A főpályaudvarról a 23-as autóbusz egyenesen odamegy .
BETEKÍNTŐ
Így telik el egy táncházas pénteki délután… Hat órakor kezdünk egy általános bemelegítő gyakorlat sorozattal (5 perc). Páros- és legényes táncokat gyakorolunk. Páros táncok: szatmári, széki, kalotaszegi, mezőségi, nyárádmenti (bekecsalji), küküllömenti, sóvidéki, gyimesi. Legényesek (verbunkok): szatmári, vajdaszentiványi, kalotaszegi, széki, gyimesi, felcsíki, bekecsalji.
Minden kezdő táncossal az alaplépesektől kezdve nyugodt tempóban haladunk. Bőven van idő a felzárkózásra, ismétlünk eleget. Szünetben teázgatunk, beszélgetünk a táncról és az itteni életről.
A táncházat közösen énekkel zárjuk: “Haza is kéne már menni, vajon mit fognak szólani?…”